'56-ra emlékezzünk!
Elsőrorban 1956 elején megszületett a húgom. Rendszerváltás után mesélte el: Élete során amikor megkérdezték tőle,hogy mikor született. Kimondta az évet, akkor azt vette észre, hogy mindenki riadtan nézett rá. Mint gyermek nem tudta miért.
Nekem is vannak emlékeim: a forradalom idején már elmúltan 3 éves. Édesapám hazajött egy teherautóval, beállt a szőlőlugas alá. Mi gyerekek nagyon örültünk az újdonságnak. A többiek fel tudtak mászni az autóra, én nem mert túl kicsi voltam. Édesapám halála előtt visszaigazolta, hogy így volt.
A családban sosem beszéltük a forradalomról, még akkor sem amikor én a történelem órán tanultam róla.
Nem tudtam, nem tudtuk miért volt a nagy csend, Később a rendszerváltás után tudtam meg a hallgatás okát. Anyukám végig nézte az újra temetést. Amikor haza érkeztem teljesen ki volt borulva. Elmesélte, hogy több ismerős nevet hallott, a temetés folyamán.
Édesapám története miatt, nem beszéltek nekünk semmit.
Pedig édesapám egyszerű őszinte ember volt. A története már a középiskolában kezdődött. Református lelkész szeretett volna lenni. A rokonok szerint a kommunista vezetés ezért üldözte. Nagymama az
