A rendszerváltás=demokrácia?
A renszder váltás után sok ezren úgy gondolták, hogy végre az egyenrangúság és az egyenjogúság egyen.... egyen..-ek után megtalálhatják önmagukat. Ki Ki a saját szakmájában. Így alakultak gomba módra a kisebb nagyobb boltok, könyvelő irodák, több-kevesebb szakmai tudással. Az állam lebontotta a többé-kevésbé működő, de sok százezer embert foglalkoztató gyárainkat. A cél az volt, hogy kialakuljon egy új réteg akik felépítik a "kapitalizmust", magyarországon demokrácia legyen.
Hát lett is:
Hatalmas munkanélküli tömeg, hatalmas vagyonosodás, a semmiből lett dúzsgadag réteg. Lett egy Új- Régi politikai gárda.( Az biztos, hogy aki ma 50-60-70- éves azok jó része mind pártállam kiszogálói voltak, minenképpen az alatt tanultak, dolgoztak).
A demokrácia jegyében kizsákmányolnak minket, akik ma is kisemberek vagyunk. Régen még azt tanították, hogy a kapitalizmus a kizsákmányoló. Hát KI?
Ősz Ferenc TŰZPRÓBA c. műve arról tanúskodik, hogy ha a fej olyan amilyen akkor semmit nem ér a demokrácia, a demokráciát fel lehet használni haszontalan dolgokra is. Gyakran fel is használják.
Reméljük marad még ország!.. K
Ősz Ferenc
TŰZPRÓBA
Az Általános Profil Művek legújabb igazgatója, Somolya Béla elhatározta, hogy az üzemben megvalósítja az igazi demokráciát, ahogyan azt Ő elképzelte. Kihirdette, hogy ezentúl minden döntés előtt meghallgatják a dolgozók véleményét, és nem születhet olyan határozat, melyet az üzem teljes kollektívája demokratikusan meg ne szavazott volna. Közhírré tette továbbá, hogy a jövőben mindenki szabadon bírálhatja a vezetést és személy szerint az igazgatót is, továbbá mindenkinek joga, hogy az üzem vezetésébe beleszóljon.
A dolgozók örültek a hírnek, bár egy kis fizetésemelés jobban tetszett volna, de hát ez is valami. Legfeljebb az éjszakai portás hőzöngött, amikor délelőttönként be kellett járni szavazni, például a felől, hogy a profilokhoz alkalmazott acél a jövőben 1,4 vagy 1,6 százalék szenet tartalmazzon-e.
Somolya felettébb büszke volt vezetési módszerére:
- Nálunk a konyhai mosogatólányok is részt vesznek az üzem irányításában, így aztán az a felelősség, melyet a régi mechanizmusban a felettes szervek vállaltak, most megoszlik az üzem kétszáz dolgozója között. De érzik a felelősség súlyát, és egy-egy kérdésről néha két napig is folyik a nyílt, őszinte vita.
Az üzembeliek sem panaszkodtak, mivel mindig kényelmesebb dolog a kultúrteremben vitatkozni, mint rozsdás profilvasakat hajtogatni.
A viták szünetében azért némi termelés is folyt, legalábbis addig a napig, amíg elérkezett a Somolya-féle tiszta demokrácia igazi tűzpróbája.
A tűzpróba ez esetben nem a szerző stilisztikai fordulata. Valóságos tűzről volt itt szó: kigyulladt a nagy szerelőcsarnok. Somolya azonnal összehívta a dolgozókat, és előadta a tényállást, amit különben mindenki ismert.
- Hívjuk ki a tűzoltókat - javasolta egy segédmunkás, de leszavazták, egyrészt, mert a Profil Művek messze esik a várostól, és mire a tűzoltóság kiér, már úgyis késő, másrészt miért engedjék át nekik a dicsőséget?
Ezután az igazgató javaslatot tett, hogy az üzem dolgozói kíséreljék meg az oltást. Javaslatát hat ellenszavazattal, négy tartózkodással elfogadták, miközben leégett a szerelőcsarnok tetőzete. Ezután került sor annak megvitatására, hogy kik vegyenek részt az oltásban. A szakszervezet véleményezte, hogy nem vehetnek benne részt az öregek és a betegek. A határozati javaslatot egyhangúan elfogadták, a nőtanács azon záradékával, hogya nők legfeljebb csak a sebesültek kötözésében működhetnek közre. Itt érdekes fordulatot vett a vita, ugyanis nehezen tudtak közös nevezőre jutni abban, hogy hány éves kortól öreg az öreg, végül is a KI SZ-titkár javaslata győzött, mely szerint 5o év felett már senki sem kötelezhető a tűzoltásra, különösen ilyen nehéz helyzetben, amikor a tűz már átterjedt az egész épületre, a lángok a gépeket nyaldosták, és félő, hogy a szomszédos benzinraktár is tüzet fog.
Ezután az igazgató kiadta az utasítást, hogy az oltásra alkalmasnak minősített dolgozók azonnal vegyék fel a küzdelmet a lángokkal. De az egyik műhelybizalmi vétót jelentett be, és felvetette a valóban helyénvaló kérdést: Vajon adhat-e az igazgató utasítást olyan feladat elvégzésére, mely nem tartozik a dolgozók munkakörébe? Az izgalmas vita a forr pontig hevült, amikor felállt az üzemi egyeztető bizottság vezetője, aki a munkaügyi kérdések kiváló ismerője volt:
- Tisztelt kartársak! Nekem az a szerény véleményem, hogy ilyen esetben a leghelyesebb. . .
De hogy mi a leghelyesebb, ezt a tanácskozás résztvevői már nem hallották meg, mert hatalmas robajjal felrobbant a benzinraktár és lángot fogott az az épület is, ahol a sors döntő tanácskozás folyt.
Somolya kiábrándultan látta, hogy a vita résztvevői, anélkül, hogy megszavazták volna, egymást tiporva menekültek.
- Nem érettek még a demokráciára - morogta keserűen, és megfogadta, hogy többé nem teszi be a lábát ebbe gyárba.
Igaz, nem is volt már gyár. . .
Kedves olvasó aki Itt most vagy kérlek írján nekem valamit K
