Pestszentimre 18 Nagy Katalin

POFÁTLANSÁG

ORBÁN ÉS A FOGÁSZAT. MI AZ - PIROS ÉS RONTJA A FOGAT?



Amikor kitüntetést kapott Orbán első kormányzati ciklusa alatt a
kormányfő cipésze, akkor inkább csak zavartan röhigcséltünk, valahogy
úgy, mint azon, aki a vendégségben az asztalnál szellent egyet.

Mikor a szőlőbányák kapcsán világosan kiderült, hogy milyen pofátlanul
nyúl a közpénzekhez, akkor azért már háborgott a lelkünk kissé, és még
jobban akkor, amikor kiderült: ebben az országban a igazságszolgáltatás máshogy kezeli a parlagi szürke állampolgárt és másként a vezető politikust - ami másnál hivatali hatalommal való
visszaélés az nála említésre sem méltó eset.

Most meg itt van a legújabb történet, mely azt támasztja alá, hogy a
pofátlanságnak van egy olyan mértéke, amely szinte azonnal felmentést
is ad elkövetőjének.

Orbán odalökött egymilliárdot a család fogorvosának, hadd fejlessze
belőle a fogászati túrizmust, megmentve ezzel hazánkat a szakadékba
zuhanástól...

Ebben az ügyben nem az a félelmetes, hogy akkor urizál a Vezér a mi
pénzünkből, amikor állandóan az ország sanyarú helyzetéről szájal,
amikor a nyugdíjasok nyugdíjával, a munkanélküliek segélyével, a
legszegényebb munkavállalók bérével szórakozik.

Az itt a félelmetes, hogy nincs ebben az országban egy ember sem, aki
ne tekintené természetesnek azt, hogy ez a pöttöm akarnok úgy bánik az
ország pénztárcájával, mintha abba az ő személyes tevékenysége akár
egy centet is hozott volna valahogy úgy kezelik ezt a kérdést az emberek, mintha a XIV. században
élnének, ahol kerál urunk kincstára volt az államkincstár.

Mintha Magyarország felett úgy repültek volna át az évszázadok, mint a
libák költözésük idején - az ország népe legfeljebb távoli
szárnysuhogást és némi halk gágogást hallott a polgári forradalmakról,
a modern kapitalizmus és a parlamentáris demokrácia természetéről.

Természetes a dolog - a Vezér belekotor az államkincstárba és az üres
láda fenekéről jó hívének odavet néhány aranytallért, kösöntyűt,
boglárt, gyémántos forgót, miegymást...

Az is meghökkentő, hogy hogyan sikerült a saját bandáját olyan
helyzetbe hozni, hogy mára nincs egy ember a jobboldalon, nincs egy
valamirevaló igazi polgár, vagy akárcsak egy gerinces ember, aki
felállna, és azt merné mondani: "Nagyuram! Ez tán mégsem helyes,
hiszen itt zokog az ajtó előtt valami Tiborc nevű jobbágy, aki éppen
éhen akar halni a gyerekeivel együtt, tán ők jobban rászorulnának a
támogatásra, mint kegyelmességed 19 alkalmazottat foglalkoztató
fogorvosa, már megbocsásson!"

Nincs ilyen ember és ez az, ami előrevetíti a jobboldal bukását, mert
a szervilizmusból és a meghunyászkodásból még sehol nem nőtt ki
virágzó állam.

A miniszterelnöknek sok mindenhez joga van, ezért aztán csak olyan
embert szabadna engedni a miniszterelnöki székbe beletelepedni, akinek
eléggé szilárd a személyisége és a jelleme ahhoz, hogy önkorlátozással
tartsa kordában a hatalom jellemromboló kísértéseit, és aki tudja,
hogy bár sok mindent megtehet, de illem is van a világon, meg erkölcs
meg tisztesség.

Aki ezeket nem érzi, az álljon autókereskedőnek, ha már a ló kiment a
divatból, de ne szerencséltesse az országot az amúgy is gyenge lábakon
álló közerkölcsök legmagasabb szinten történő rombolásával.

Tulajdonképpen a miniszterelnöki hatalomnak is kellene ellensúly, mint
ahogy a végrehajtó hatalomnak általában, és ez az ellensúly elsősorban
a nyilvánosság kellene, hogy legyen.

De ugyan, mit ér az a nyilvánosság, mit ér az a média, amelyik egy
ilyen eset mellett laza természetességgel sétál el?

Mit ér az a jobboldali média, amelyik az ilyen eseteket
szervilizmusból vagy anyagi érdekei miatt elhallgatja, mit ér az a
baloldali média, amelyik fontosabb feladatának látja a baloldal vezető
pártját megújítani és korszerűsíteni akaró mozgalom
ellehetetlenítését, mint feltenni azokat a kérdéseket, melyeket
például ez az ügy is természetes módon megkövetelne?

Szerencsétlen Zuschlag 50 millióért ül, mint nyárilúd a tojásain, mert
az állami pénzt pályázatokon keresztül vitte át rendeltetésellenes
célok megvalósítására, most meg egymilliárdot vitt el Orbán egy
magánvállalkozáshoz úgy, hogy csak a hülye nem látja, hogy ez a
kormányfő magánmutyija, ahol a fogorvosa legfeljebb a Nagy Csendestárs
strómanja lehet.

Régebben is történt ilyesmi, a nagyon tehetséges Vitézy család tudna
talán erről mesélni, az adriai befektetésekről, miegyebekről, melyek
forrását balladai homály fedi.
Ezidáig legalább itthon nem mert ilyen mértékben pofátlankodni a Vezér
- mára úgy látszik elveszítette minden mértéktartását.

Nem lesz ennek jó vége.

És igen könnyen megeshet, hogy ha a feldühödött tömeg elbeszélget
vele, akkor újra kell majd dizájnolni a fogsorát.

Lehet, hogy hallotta a viccet?

-  Mi az - piros és rontja a fogakat?
- Tégla