Egy pszihopata vezetőről
A pszichopaták ama sajátossága ez, akik saját tetteikkel saját magukat minősítik, miközben másokat próbálnak degradálni.
Ugyanakkor azt is láthatjuk, ami szintén markáns pszichopátiát mutat, hogy tetteik nem csak anarchikusak (a pszichopata ugyanis a káosz és a szándékos törvényi instabilitás és törvénytelenség embere), de kifejezetten úgy tűnnek fel, mintha anarchikus tetteik és törvénykezésük spontán törne fel, minden látható vagy értelmezhető előzmény nélkül, mint amikor annak mozgató rugója a spontán, primitív, erőszakosan feltörő agresszív ösztön és/vagy a tudathasadásos elmebetegségből fakadó szkizofréniás téboly. A világsajtó hiába próbál tetteikben, szavaikban, napi kommunikációikban, döntéseikben és törvény- kezéseik sűrű áradatában józan észt keresni, nem talál, mert annyira spontán, kiszámíthatatlan, ingatag, instabil és megbízhatatlan az a pszichopata és szocio- pata személyiség, amelyik ezeket megcselekszi és létrehozza.
A pszichopata számító, egoista, mások élete és az Emberiség sorsa ellen felelőtlen és a minimum, hogy közömbös. Politikai karrierjét részben azzal éri el, hogy mindig a saját érdekeit nézi, önös céljaiért bárkin és bármin gátlástalanul és kritikátlanul átgázol, és ehhez érzelmi sekélyességénél fogva képes tartós színészkedésre és gátlástalan hazudozásra. A pszichopata megbízhatatlan, aki önmaga pozíciójáért, pénzéért vagy puszta sértett egójáért bármikor alakoskodik és hazudik, ennek következményei pedig hidegen hagyják. Sem az adott ország, sem az Emberiség sorsa nem akadályozza abban, hogy önmaga kedvére és egoista céljaiért élje a mindennapokat, amit akkor is ekképpen tesz, ha tudja, hogy ezért az egész Emberiségnek kell megfizetnie, általában pedig akkor is így tesz, ha tudja, hogy az egész Emberiség pusztulását vagy kiirtását okozná.
