Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jogos emlékezésünk

2012.05.08

Ez az írás lehetett volna akár az én családom története is. Csak az én apám gépkocsivezető volt, és 56-ban csepelről szállította  a felkelőket, a Corvin közbe. Ezért őt "csak" három napra vitték el, megkínozták. Családunk erről sosem beszélt. Így politika mentesen nőttünk fel a testvéremmel. Nekünk családi házunk volt. OTP segtíségével felépítették a szüleink a nagyapától kapott telekre. Ma mi  már nem tudunk adni az unokánknak semmit. Talán annyit, hogy öreg korunkra beköltözhetünk egy otthonba ahol ellátnak minket, mint a csecsemőket. Nem tudja a fiatalabb generáció az öregeket gondozni.

Jöjjön a történet.

EMLÉKEZET
AZ ALÁBBI ÍRÁS, EGY "ÁTLAGOS MAGYAR SORS" KRÓNIKÁJA.
          NEM AZ ÉN TÖRTÉNETEM, DE SOKUNK SORSA VOLT HASONLÓ! MERT IDE SZÜLETTÜNK!
ÍGY VOLT IGAZ ÉS MINDEN GONDOLATÁVAL EGYETÉRTEK! HA TE IS, KÜLDD TOVÁBB!
NEM BAJ, HA GYAKRAN NÉZÜNK SZEMBE SZEMÉLYES MÚLTUNKKAL ÉS JELENÜNKKEL!
NEKÜNK - AKIK MÁR TISZTESSÉGGEL ÉS BECSÜLETTEL MEGTETTÜK AZT, AMIT MEG  KELLETT TENNI - JOGUNK VAN EMLÉKEZNI A MÚLTRA  ÉS MINŐSÍTENI A JELENT AKKOR IS, HA ETTŐL AZ ÚRI KÖZÖNSÉG FÉLRE HÚZZA A SZÁJÁT!
ÜDVÖZLETTEL:
VARGA LAJOS
Soha nem gondoltam volna, hogy ezeket a sorokat le fogom írni...Nem
számítottam rá, hogy a gyermekkor, egy nem akármilyen gyermekkor álma,
ennyire félresiklik...Persze nem mondom, hogy nincs részem benne, de talán
ennyire mégsem...
Legtöbbször humorosra veszem a figurát, de valahogy most nem megy, nincs min
mulatni...
1957-ben megszülettem, szerencsére egy szerető családban...
Kimaradt az életemből a nélkülözés, a szülők alkoholizmusa, válás és minden
egyéb olyan borzalom, ami sok honfitársam gyermekkorát nehezítette meg...
Egy kivételével. 1970-ben elvesztettem a nővérem. 13 éves voltam. Hogy ez
mennyire feldolgozható ebben a korban, erről sokat lehet vitatkozni...Akkor
sikerült, de később, jóval később rettenetesen éreztem hiányát...de itt ez
most nem az, amiért ezek a betűk, itt sorakoznak...
Hanem gyermekkorom élete, életminősége...Nem voltam valami jó gyerek, de ez
egy dolog...de vannak dolgok amikre nem emlékszem.
Nem emlékszem, fűtetlen iskolákra, létbizonytalanságra, egy mást gyűlölő
idegbeteg szomszédokra, egyik napról a másikra megszüntetett kórházakra,
megszüntetett munkahelyek tömegére, síró-zokogó kilakoltatott emberekre.
Én nem emlékszem ilyesmire...
Amire emlékszem: Szüleim boldogan éltek, anyám háztartásbeli volt, apám
katonatisztként védte a hazát....Mindig volt mit enni, pedig csak apám
dolgozott...
Soha nem volt probléma, hogy hétvégén kirándulni menjünk, hét közben suli,
ha nem hoztam kapát, és kész volt a leckém, akkor mehettem moziba,
fagyizni...
Ezek az apróságok soha nem okoztak problémát.
Nyár...Nem emlékszem olyan nyárra, amikor nem voltam nyaralni...Több helyen
is. A honvéd gyermeküdülőtől kezdve, a BM. vagy Külker.
minisztérium üdülőjében...Tanáraink, nem alulfizetett idegbeteg tanárok
voltak, hanem türelmes pedagógusok...Szüleink nem rohantak egy intő vagy egy
kapa után, a tanárt felelősségre vonni, hanem kaptunk a pofánkra, mert
szüleink tudták, hogy a tanár igazságos....És bizony nagyon rossz gyerekként
is kénytelen vagyok belátni ma már : Valóban azok voltak...
Aztán teltek múltak az évek, emberesedtem véget értek az iskola évek...
Mikor elkezdtem dolgozni, meg tudtam élni a fizetésemből....Nem mondom
luxusban, de nem tartoztam a szegények közé...Sok munkahelyem volt,
szerencsére ott volt háttérnek a családom, és ha valami elkezdett érdekelni,
odamentem dolgozni....Sok mindent megtanultam.
És lehet sokan megköveznek érte, de boldogan építettük a
szocializmust....Akkoriban ezerszám épültek a lakások, tudom ma nagy divat
leszólni a szocreál lakótelepeket....De akkor fedelet kaptunk a fejünk fölé.
Jókedvvel mentünk dolgozni, hiszen megéltünk a fizetésből, lazább is volt a
munkatempó, és nem idegeskedtem hülyére magam, hogy huszadika után már egy
vasam sem lesz, akárhogy próbálom beosztani...

Pedig, nem is osztottam be olyan nagyon...Meló után vidáman belefért egy-két
sör, barátnővel is el lehetett menni egy kajára vagy egy moziba....Diszkóba.
Rengeteget szórakoztunk...Én járhattam a MOM kúltúrházba Syconor koncertre,
Tánciskolába, a Metró klubba...Na és az örök emlék : A Budai Ifjúsági Park,
az Ifipark...A tombolda. Pedig ritkán volt nagy balhé, a rendezők kemények
voltak mint a vídia...Nagyon hamar repült a balhézó, már vitték is a
zsaruk...
Illésék, Metró Omega, Scampoló, Mini,...stb. És még rengeteg, korunk
legszuperebb zenekarai...Hatalmasakat táncoltunk, eszement jól éreztük
magunkat...
Nem volt drog, nem voltak belőtt idióták, sokkal de sokkal kevesebb
bűncselekmény volt, mint manapság....
Szüleimmel is mentünk sokszor kirándulni, sokszor ettünk egyszerűbb
éttermekben, kifőzdékben, olcsón, nagyon finomakat...Meg tudtuk fizetni.
Igaz politizálni nem lehetett, bár ez sem teljesen igaz, mert akkoriban
fejlődött ki a mai politikus gárda egy része. Szóval én jól éreztem magam...

Aztán jött 1989...

Szépen lassan megfordult velünk a világ...Láttuk, hogy egy szűk réteg egyre
jobban és jobban gazdagodik, de az emberek többsége már szegényedik...Mi
akartuk a kapitalizmust. Az ország népének jó része.
Én nem...a mai napig merem vállalni, én nem akartam...

Olyan dolgokat ismertem meg, mint a létbizonytalanság, a kisemmizettség, és
a megalázottság...Régen a munkahelyen megbeszéltük a főnökkel, mit kell
csinálni....Ma csak kiadják az ukázt, ha nem úgy csinálod repülsz, még akkor
is ha jobban csinálod....Mert ma már, meg akarnak alázni, tudatni akarják a
pénz adta felsőbbrendűséget...

Kezdtem magam egyre rosszabbul érezni...Jöttek a szabad választások hatalmas
ígéretekkel, aminek persze sokan bedőltek. Aztán nemsokkal a megválasztásuk
után (tök mindegy melyik párt) jött az, hogy húzzuk meg a nadrágszíjat, mert
az előző kormány elbacarintotta a lóvét...meghúztuk, hittük hogy jobb lesz.
NEM LETT JOBB...

Újabb választás, újabb ígéretek, újabb magyarázkodások, újabb nadrágszíj
húzogatások...után sem lett jobb...de jöttek a választások, az újabb
ígéretekkel...Mint a mókuskerék...És ez ment két évtizedig, de legalább
valamilyen szinten a demokrácia megmaradt...

De ami azután következett, az számomra valami hihetetlen...2/3-os többséggel
megnyerte a Fidesz a választásokat...

És megérkezett a sötét középkor az országba...A demokrácia intézményét
gyakorlatilag teljesen lerombolták...Teljesen. Egy dolog maradt még
meg...Pofázhatunk.

Talán azért is akarom leírni az érzéseimet és a tapasztalataimat, mert
gyanítom már nem sokáig mondhatom, szókimondó, nagypofájú emberi
mivoltommal...Megszűntek a szakszervezetek, már csak írmagjuk maradt
látszatnak, bekebelezve az alkotmány bíróság, a bírósági és ügyészségi
testületek, gyakorlatilag az ország összes fontos pozíciójában Fidesz közeli
politikus vagy pereputtya ül...

A média törvény gyakorlatilag megszüntette a sajtószabadságot, és már az
internet ellenőrzésére is fáj a foguk...

Gyanítom rövidesen a Net, a face, és egyéb oldalak is kőkeményen cenzúrázva
lesznek...A köztársasági elnöki pozíciót, egy Göncz Árpád után, akit egy
nemzet tekintett a nagypapájának, - egy lopott doktori címmel, egy szatírába
illő, - aláírogató segédmunkási munkakörré degradáltak...

Aztán jött a közmunka törvény...47 ezer FT-ért. Ezt azt hiszem nem is kell
minősíteni, azok után, hogy ezek az emberek lassan mindenüket elvesztik,
pedig dolgoznak. Nem tudják fizetni a hiteleiket, szépen lassan a padlóra
kerülnek, utcára, megfagynak, meghalnak ...
Rokkantakat, mankóval közlekedőket küldenek vissza dolgozni, elvéve a
járadékukat, mikor az egészségeseket sem veszik fel, hiszen száz és ezer
számra szűnnek meg a munkahelyek ...

Nyugdíjasoknak minősítették át a biztos nyugdíját járadékká, ami mellé nem
járnak a kedvezmények, és még adót is kell fizetni belőle...
Ráadásul olyan gusztustalan visszamenőleges törvénykezéssel, ami a világ
egyetlen Demokráciájában sem engedhető meg... Ők ugyanúgy járnak szépen
lassan, mint az éhbérért dolgoztatott közmunkás rabszolgák...
Hiszen a biztos nyugdíjra felvett hitelek sorban bedőlnek, jön az utca és
vagy a fagyhalál, vagy eme kormány legújabb dicső tette, a hajléktalanok
bebörtönzése, ha utcán alszanak...Döbbenet.

Ki fognak bennünket irtani. Szépen lassan, törvényesen.

Szüntetik meg az állásokat, ahol meg kellene adni legalább a minimálbért, és
adják veszik a 47 ezer forintos rabszolgákat...És ez mellet majd kétmilliós
állami fizetéssel azt nyilatkozza, hogy meg lehet élni 47 ezer
forintból...Kész vagyok, mint a mateklecke...És eközben veszik fel a milliós
jövedelmeket, tűnnek el a milliárdok...Jönnek a megalomániás fociálmok
akadémiák, stadionok...

Egyszerűen képtelen vagyok már összeszámolni, azt a rengeteg szemét népnyúzó
törvényt, amit ez a kormány hozott, a nép " érdekében ", képtelen vagyok...

Csak undort érzek, és azt hogy ez ellen harcolni kell...Nem tudom, hogyan de
ha nem tesszük, elpusztulunk....Belepusztul az ország.
Mert épül tovább a kőkemény diktatúra...
Igen rendesen félresiklott egy jó gyermekkor álma. Én már nem tudom megadni,
mindennek a töredékét sem a családomnak... És tehetetlen vagyok és ez dühít
a legjobban... Ennyi volt a gyermekkor álma... És ami a legrosszabb....
Jóval több mint 3 millió ember él a létminimum alatt... Egy közel 10 milliós
országban.
Egyetlen érzés, egy borzasztó érzés kavarog bennem...Gyerekkorom egyik
kedvenc olvasmányának utolsó mondatai...
Az utolsó mohikán végén Tamenund-nak a Delavárok főnökének elkeseredett
szavai...
Életem reggelén, boldognak és erősnek láttam népemet, de mielőtt estém
elérkezett volna, halva kellett látnom az utolsó mohikánt ..

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.