Magyarországon 120 év után megszűnt a társadalombiztosítás.
A rendszerváltás demokratikus alkotmánya alapvető jogként ismerte el a szociális biztonságot. A szövegbe 1989-ben bekerült: „A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz: öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.”
A Fidesz-kormány 2011-ben új Alaptörvényt alkotott, s az előbbi passzust törölte a rendelkezésekből. Helyébe ez került: „Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának biztonságot nyújtson.” A különbség nem csupán stilisztikai! Az államnak már nincsenek szociális kötelességei, a „törekvéseket” pedig nyilvánvalóan nem lehet számon kérni a hatalmon. Korábban Alkotmánybírósághoz fordulhatott, aki úgy érezte: szociális jogai sérülnek. Erre a Nemzeti Együttműködés Rendszerében már nincs lehetősége.
